Vajon mindennek oka van ?

A minap ahogyan beértem munkába, alapjába véve semmihez sem volt kedvem. Tudnotok kell, hogy egy játékgépteremben dolgozom. Megfordul itt mindenféle ember, a dúsgazdagtól a hajléktalanokig mindenki.
Ma sem volt ez másképp. Ma már a második hajléktalan fordult meg nálam, mindkét esetnél ahogy elmellőztek belemélyültem a gondolataimba. Vajon miért vannak ebben a helyzetben? Mi lehet az oka annak, hogy ők az utcára kerültek? És miért pont ők? Mindennek biztosan megvan a maga oka, de talán ezt sose tudom majd meg. Az első illető egy látszólag 60 éves bácsika volt, kicsit piszkos és borostás volt, de nagyon kedves a másik egy 40 éves nő. A bácsika egy maréknyi aprót hozott nekem ( 1, 2 és 5 centeseket). Sajnos ő is az italozás rabja. A legolcsóbb pálinkából kért volna, de nem tudtam neki belőle adni mivel elfogyott. Nagy gondolkodás után kért a drágábbikból, aztán leült egy szerencsegéphez. Nem volt sok pénze maximum 1-2 eurócskája és pár ebédjegye. Pár nyomás alatt, el is vesztette a pénzét aztán szomorúan elköszönt és elment. Sokan elítélik őket , mert játszanak és isznak. Igen nem szép dolog ezt én is így vélem, de amit láttam ezeknek az embereknek a szemében az felejthetetlen. Ahogy várták és remélték, hogy hátha szerencséjük lesz és nyernek egy kis pénz és aztán hátha helyre jön minden. Minden egyes nyomásnál a szemük sarkából figyelték, hogy mi történik. Sajnálom nagyon az ilyen embereket akiknek a legnagyobb örömük az ha egy pár eurócskához juthatnak. Nagyon sokszor segítek a rászoruló embereken, de kérdés, hogy ki érdemli meg. Hisz sok, komolyan alkoholra költi, de biztos ennek is megvan az oka, őket sem ítélhetjük el vagyis én nem teszem.
Sokszor bele gondolok a helyzetükbe, abba vajon mi a történetük és mi vezethette őket ide. Mindennek oka van, ahogy ennek is biztosan. Talán egyszer lesz bátorságom valamelyiküktől megkérdezni, de félek felidézném a régi és rossz emlékeiket. Tehát addig is csak elgondolkodni tudok róluk és sajnálni őket.